A mandala kifejezés a szanszkrit nyelvből eredeztethető, és szó szerinti jelentésében egy szent, de sokkal inkább mágikus kört jelent.

A mandalák egyes megjelenési formáival szinte minden civilizált emberi kultúrában találkozhatunk, legyen szó templomok vagy szent helyek alaprajzairól, szakrális táncokról, sámánizmus vagy mágikus szertartások során a földre rajzolt mágikus körökről, meditációhoz használt képekről, vagy a kódexekben feltűnő festményekről. A mandalák számtalan alapformákból és színekből épülnek fel, amelyeknek természetesen egytől-egyig sajátos jelentésük van.

Amennyiben például egy mandalán egy középpont nélküli kört látunk, az minden esetben valami ismeretlent, valamint nem létezőt jelent.

Ha a kör közepén egy pont is található, akkor az szimbolizálja a létezést, de sokkal inkább a létezőt, és annak egyfajta tökéletes állapotát. Az ősi bölcseletek egy ragyogó pontját formálhatjuk meg így, ami a holdvilág nélküli égbolton tűnik fel. A középpontban ragyogó fehér pontot tehát a hindu tanítások szerint a szellemi és isteni tudatosság fénylő magjaként foghatjuk fel, ami szent és erővel telített kört jelent az ősi sötétség közepén.

Egy kör középpontjából kiinduló spirális, vagy sugár irányú vonalak jelentése, hogy a középponti mag egyfajta isteni fénnyé alakul át, a szellem lángja tehát fényt hoz, kiáramol a sötétségbe, mozgásba lendítve ezzel a mandala kerekét.

Ha a körnek átfogója van, tehát a mandalát egy vízszintes vonal szeli ketté, az az ősanya lényegét jelenti, méghozzá a mindent átfogó végtelenségben. Ha a vonal nem vízszintes, hanem függőleges, akkor viszont már a mindenben fellelhető isteni energiáról beszélünk. Az egymásra merőleges vonalak a mindent átható szellemek és az ősanya által megteremtett világkeresztet – avagy a kozmikus keresztet – szimbolizálják.

A kereszt egyik variációjának tekinthetjük a szvasztikát, ami az örökös mozgásra utal, hiszen minden zajlik, minden folyik egy bizonyos mederben, és amíg a teremtés folyamatban van, addig semmi, még az energiák sem lehetnek nyugalomban.

A mandalákon gyakran láthatjuk a yin és a yang szimbólumát is, ami a pólusok kiegyenlítődését, minden létező polaritását jelentik. A yin általában a női princípum, míg a yang a férfi princípum, amelyek ellentétek, de bizonyos részleteiket egymásba zárják, és kör alakú egészet alkotnak egymással.