Csaitanja Maháprabhu (1486-1534), avagy más néven Srí Krisna Csaitanja a bengáli vaisnavizmus központi alakja, mondhatni istene, akit követői Krisnával hozta összefüggésbe a védikus irodalom tanításai alapján. Csaitanja tanítványai és tanai szerint elfogadta a Srímati Rádháráni hangulatát és színeit, ezáltal a Kali-juga kor egyik avatárjaként jelent meg a földi halandók számára, méghozzá ember formájában.

Noha a feljegyzések alapján akkori tanítványai és kortársai rengeteg életrajzot írtak Csaitanjáról, ezek sajnos ma már szinte egyáltalán nem elérhetők, de Vrindávana Dásza Thákura Csaitanja-bhágavata című műve, valamint a Krisnadásza Kavirádzsa Gószvámí Csaitanja-csaritámritája mindmáig megbízható források életét tekintve, de történelmileg és a filozófia tudományát tekintve is meghatározó művek. Csaitanja rendkívül mozgalmas életet élt, azonban főbb pillanatait követői mindmáig megőrizték.

Csaitanja

Csaitanja 1486. február 18-án született meg, és alig hat hónapos korában egy szertartáson már felajánlották számára az aratási gabonából készült étel első falatját, valamint pénzérméket és könyveket, hogy döntsenek sorsáról és megtudják: mi is érdekli majd őt a jövőben. Gyerekkora viszonylag eseménytelenül telt, 1494-ben íratják be a Ganga Dásza Pandita iskolájába, és 1500-ban házasodik meg.

Két évvel később már saját iskolát nyit, és 1503-ban utazik el Gájába, ahol Ísvara Purítól avatásban részesül. 1509-ben a szankírtana mozgalom terjesztésének szenteli életét, egy évvel később pedig szerzetesi fogadalmat is tesz, és Orisszába utazik, hogy felkeresse Száksí Gópála templomát.

Még 1510-ben tömegeket térít a Vaisnava hirte, köztük Szárvabhauma Bhattácsárját is. 1511-ben visszatér Dzsagannátha Puríba, ahol folytatja tanítását, majd 1514-ben ismét útra kél, ezúttal Bengálba utazik, hogy találkozzon Rúpa- és szanátana Gószvámíval. 1515-ben ismét visszatér Puríba, de még ebben az évben továbbindul Vrindávanába, ami élete utolsó nagyobb utazása volt tanainak hirdetését tekintve, 1516-os visszatérését követően ugyanis élete végéig Puríban marad, és minden erejével azon fáradozik, hogy egyre több hívet szerezzen magának, akiket mozgalmának terjesztésére buzdít.

Csaitanja 1534-ben távozik el ebből a világból, méghozzá a feljegyzések szerint a Tóta Gópínátha templom oltárába olvadva, évszázadokra elegendő bölcsességet és hatást hagyva maga mögött.