Káli istennő a hinduizmus szerint Siva felesége, avagy Párvati egyik alteregója, illetve megnyilvánulási formája, akit a legtöbb esetben a halál, az átalakulás és az újjászületés istennőjeként ismerhetünk. A hinduk úgy tartják, hogy csak és kizárólag pusztulás és megsemmisülés árán jöhet létre valami igazán új a világban, hiszen az élet és a halál elválaszthatatlan egységet alkot egymással. Káli istennő a hindu mitológia egyik legfontosabb személye, akihez számtalan történet fűződik, de legismertebb mítosza a Daktavija démonhoz köthető.

Durga és a vele együtt háborúba induló harcosok ugyanis Raktavija démonát csak megsebesíteni tudták, megölni azonban képtelenek voltak, mert akárhány vércsepp a földre hullt, abból újabb démonok születtek meg. Durga ekkor folyamodott segítségért Kálihoz, aki elfogadta a felkérést és Durga oldalán szállt harcba, az ütközet során pedig nyelvével felfogta a kicsorgó vércseppeket, hogy ne születhessenek újabb démonok. Raktavija vérétől azonban Káli istennő olyan vad haragra gerjedt, hogy őrjöngésbe és mészárlásba kezdett. Siva ekkor Káli lába elé ereszkedett, és amikor Káli lába rátaposott Siva testére, az istennő egy csapásra megnyugodott.

Káli emiatt a mítosz miatt Siva párjának, Párvatinak egyik legvadabb alteregójaként és formájaként ismert, aki tüzet okád és egy vad tigrisen lovagol. Nyakában elpusztított ellenfelei koponyájából fűzött nyakláncot visel, derekára pedig karokból fűzött szoknyát kötött.

Félelmetes külsejét tökéletesen ellensúlyozza, hogy a legtöbb ábrázoláson felemelt kézzel látható, miközben egy a hinduk által ismert kézjelet, a „ne félj” mudráját mutatja. Káli kultusza még ma is él és létezik, főként Bengáliában van sok követője.

Gyakran ábrázolják lángoló szemekkel és kilógó nyelvvel is, miközben nyakára kígyók tekerednek fel, és tíz kezében többnyire egy-egy fegyvert tart, így íjat, nyilat, kardot, pajzsot, hurkot, lándzsát, korongot, kagylókürtőt, koponyát és holdkorongot.

Káli istennő neve a kala, avagy a fekete szín nőnemű alakja. Ebben a formában azonban nem a színt jelöli, hanem a kijelölt időt, a halált, amit a népi etimológia a jelentés tekintetében összekötött egymással. Kálit a hagyományos értelmezés szerint gyakran fekete vagy sötétkék színnel ábrázolják, ami a női energia megtestesítője is egyben. Ilyen formában azonban nem Káliként, hanem Bhadrakáli vagy Mahákáli néven illetik.