Krisna a hinduizmus tanítása szerint Visnu nyolcadik földi megtestesülése, egyfajta avatárja. A Bahagvad-gíta, avagy a hinduk legszentebb szövege szerint az istenség legfelsőbb személyisége, akinek neve szanszkrit nyelven azt jelenti: mindenkit vonzó.

Krisna a legfőbb olyan személy, aki képes jelen lenni személyesen és energiáiban is egyszerre mindenhol, miközben transzcendentális formájában saját lelki világában megtalálható lakhelyén tartózkodik örök tudásában és boldogságában. A hinduk szerint Krisna teljesíti az élőlények vágyait, és ő az elsődleges és egyben eredeti élőlény, miközben minden egyéni lélek, minden egyes ember az ő szerves részét képezi.

Krisnát a hinduk egy valóban létező személyként írják le és tartják számon, aki időszámításunk előtt 3200 és 3100 között élt, születésnapját pedig a Gergely naptár szerint augusztusban vagy szeptemberben ünneplik, a hindu hagyományok szerinti sravan hónapban. Krisnát a legtöbb esetben gyermekként, de még inkább egy fiatal fiúként ábrázolják, életének egyes szakaszait pedig számtalan történet, főként mitológiai történetek, elbeszélések és mondák tartották meg az utókornak.

A Krisnával kapcsolatos történetek érdekessége, hogy a hindu teológia és filozófia legtöbb hagyományát és tanítását magába foglalják, és ezekben a mondákban számtalan formában jelenik meg, így a legtöbbször isteni gyermekként, hősként, legfelsőbb lényként, de gyakran tréfacsinálóként és az ideális szerelmes modelljeként is utalnak rá.

A vaisnava irodalomban Krisna a Naphoz, párja, avagy Srímati Rádháráni pedig a Napnak fényéhez lett hasonlítva, mert egyszerre azonosak, egységesek, de mégis megkülönböztethetők egymástól. Krisna vallásos tisztelete már az időszámításunk előtti negyedik században megkezdődött, akkor még Vaszudéva, Bala Krisna vagy Gopala alakjában. Legfelsőbb lényként, avagy Szvájam Bhagavánként azonban csak a középkortól kezdték el ábrázolni, amikor letették a bhakti mozgalom alapjait.

A 10. századtól Krisna tisztelete és az ő történetei rendkívül kedvelt témát szolgáltattak különféle előadóművészeknek és regionális hagyományoknak, így kultusza elindult világhódító útjára. A nyugati világban mégis csak az 1900-as évek második felétől terjedt el, miután megalakult az ISKCON, avagy a Krisna-hívők nemzetközi vallási szervezete.