A fehér ürömöt a legtöbb ember csak szimpla gyomnövényként ismeri, ami se nem szép, se nem illatos, ellenben talán éppen emiatt rengeteg gyógyító hatású alapanyag található meg benne.

A növény főként napos és száraz helyeken, elsődlegesen dombvidékeken, kerítések mellett és az utak mentén nő, általában tömegesen fordul elő, köves területeken azonban ritkásabban.

Gyógyító hatású alapanyagai főként a tőlevelekben és a virágban, valamint a szárcsúcsokban található, így fás szárú, vastagabb részeit ritkán, rosszabb minőségű keverékek előállításakor szokták csak beleszüretelni. A gyűjtésre mindig a virágzás kezdetén, általában napos időben, kora délután érdemes sort keríteni.

A fehér üröm rendkívül keserű ízzel rendelkezik, amit a benne található proazulének idéznek elő. Főleg emiatt az alapanyag miatt kiváló étvágyjavító szer, ezért például anorexiától szenvedő betegek esetében kitűnően alkalmazható, hiszen meghozza, és meg is növeli az étvágyat.

Fogyasztásához forrázatot készítünk, amelyet cukor hozzáadása nélkül, főétkezések előtt fogyasztunk, méghozzá hidegen és kortyonként. Íze nagyon kellemetlen, de megszokható, hatása pedig azonnal jelentkezik, így képes fokozni az étvágy mellet az epekiválasztást, az epehólyag összehúzódását, az epe ürítését pedig kísérletek alapján akár 3-4-szeresére is gyorsíthatja.

Ha gyulladásos betegségektől szenvedünk, az orbáncfűvel vagy cickafarkkóróval párosítva rendkívül hatásos szer. Szeszes kivonatai csak rendkívül híg változatban alkalmazhatók, mert töményebb formájában méreg, ami fejfájást, tudatzavart is okozhat. Erre főként akkor kell figyelni, ha olyan szeszes italokat készítünk, amelyhez a fehér üröm által szeretnénk gyógyhatást elérni.