Amennyiben szeretnénk egy kicsit eltávolodni a Balaton partjától, és a nyüzsgő siófoki programok által nyújtott varázslattól, akkor érdemes ellátogatni Balatonendrédre, ami a várostól mintegy 10-12 kilométerre fekszik a tó déli partján.

A gyönyörű zsáktelepülést már csak hatalmas zöldövezete, valamint nyugalma miatt is érdemes felkutatni akár autóval, akár kerékpárral vagy egy nagyobb kirándulás keretein belül gyalog.

Balatonendrédre nagyon sokan kirándulnak el Siófokról, de a sok turista ellenére is egy nagyon nyugalmas, csendes kis településről van szó, ahol nem csak a magyar falvak mindennapjait ismerheti meg a látogató, hanem elfelejtheti a zajos, stresszes városi mindennapokat.

Balatonendréd története a közeli településekhez hasonlóan egészen az Árpád korig nyúlik vissza. Először egy 1082-es birtokos levél említi – akkor még csak Endrédként –, mint László király saját birtokát.

A falu a római katolikus egyház védőszentjéről, Andrásról – annak régies alakjáról – kapta a nevét. Dimbes-dombos környékét a történelem során nagyon sokan uralták, a török is megtelepedett itt, és hadászatilag kiemelkedő jelentőségű övezetté nyilvánították, a tihanyi vár egyik legtávolabbi zugaként. Hogy a török megszállás mekkora nyomot hagyott a kis zsákfaluban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az egyes, többnyire népnyelvben megmaradt földrajzi nyelvemlékek, így például a Duna-hegyen állítólagosan az egykori török bég mulatóhelye volt, a Rózsa-hegyen pedig az uralkodó fenséges illatú rózsáig nevelte hosszú évtizedeken át.

Nem csak a siófoki programok melletti nyugalom és zöldövezet miatt érdemes ellátogatni azonban Balatonendrédre, hiszen itt működik a környék egyik leghíresebb csipkemúzeuma is, amelyet Kájel Ender református tiszteletes gyermekei hívtak életre édesapjuk, a híres endrédi csipke megálmodójának emlékére.

A múzeum több mint kétszobányi csipkét prezentál a látogatók számára különféle tablókra és vitrinekbe kifeszítve, amelyek egész Magyarországon egyedülálló gyűjteménynek tekinthetők. A Kájel-csipke egész Európában nagyon híres volt, 1908-tól 1922-ig volt az aranykora, miután az angol gépi csipke olcsósága miatt teljesen kiszorította a piacról. A Csipkeház hitelesen és autentikusan mutatja be a híres helyi csipkeverés múltját és alakulását.