A MAGYAR TENGER – nevezik sokan így országunk legnagyobb tavát. Köszönheti annak ezt a megtisztelő nevet, hogy partjain rengeteg magyar és külföldi vendég tölti itt szabadidejét – vendégként.

A Balaton északi és déli partja között nagy különbségek vannak, ezek ismeretében sejthetjük, hogy miért a déli part a kedvenc üdülőövezet a fürdőzés szerelmeseinek. A természet úgy alakította ki a tó medrét, hogy a déli parton sekélyebb – a tó közepéig szinte sekély is marad – a víz, így azok számára is lehetővé teszi a balatoni fürdőzést, aki nem tud úszni – akár korából fakadóan sem tud még úszni.

A Balaton elsősorban a vízimádók szemében van nagy jelentősége, de ez inkább a nyári időszakra korlátozódik. Ősztől tavaszig számos olyan emlékhelyet, építészeti emlékeket, újkori remekműveket lehet találni a tó partján, melyet akkor is érdemes meglátogatni, ha egyébként az időjárás nem engedi a tó vízében való fürdőzést.

Először a Tihanyi apátság jut mindenki eszébe, melyet már gyerekkorunk óta szinte kötelező látogatási helyként szerepel bármelyik turisztikai könyvben leírásban. Bizonyára emlékszik rá a kedves látogató, hogy a tihanyi – visszhang mennyire izgatta a gyermeki fantáziáját, és bizonyára kurjantott is egyet, csak, hogy kipróbálja: valóban visszaszól?

A visszhang egyre halkul, hiszen a part beépítettsége nagyban befolyásolja a visszhang terjedését, de az Apátságban – kárpótlásul – rendszeresen tartanak orgonaesteket. Az orgona zene, a középkor legelején épült Apátság falaival körülvéve felidézi a királyok és királynék idejét, egy kis fantáziával hamar az elfeledettnek hitt időkbe térhetünk vissza.

A Tihanyi apátság épületéből átlátni a tó másik oldalára és sejteni lehet Siófok körvonalait is. Légvonalban sincs messze egymástól a két üdülőközpont, ráadásul a két város között kompjárat is közlekedik, így alig egy óra, kényelmes, nyugtató körülmények között érkezhetünk át a Balaton fővárosába, amely nem csak most, de gyerekkorunk kedvenc nyaralóhelye volt és kedvence ma is!