A csikófark egy nagyon apró, kétlaki cserje, ami gyógynövényként kevesek által ismert. A legtöbben általában csökevényes leveleiről és piros, bogyós terméséről ismerik, amelyek rendszerint csoportokban helyezkednek el az ágak csúcsvégein.

Hazánk területén őshonos, hovatovább védett növény, amely megtalálható az Erdélyi Mezőség területén, de például a Kiskunsági Nemzeti Parkban is.

A csikófark föld felett elhelyezkedő részeit májusban érdemes gyűjteni, mert az efedrin nevű alkaloid ekkor található meg benne a legnagyobb mennyiségben. Az efedrint a gyógyszeripar használja fel olyan készítmények előállítására, amelyek a mellékvese betegségétől szenvedő problémák enyhítésére szolgál.

A csikófark fogyasztása megemeli a vérnyomást, ezen felül pedig képes arra is, hogy oldja a hörgők görcsét, ezáltal lecsökkenti a légutakban felgyülemlő kóros, akár fulladást, vagy kellemetlen nehézlégzést okozó váladék képződését. Éppen emiatt a csikófark az asztma elleni készítmények egyik legfontosabb alapanyaga.

A szervezetben az adrenalinhoz hasonló anyagot állít elő, és kiválóan alkalmazható allergiás betegek számára is, akiket a készítmény képes megvédeni az egyes túlérzékenységi állapotoktól, példának okáért szénanátha vagy csalánkiütés esetén.

A népi gyógyászatban a csikófarkat a gyermekek éjszakai ágybavizelésének megakadályozása ellen alkalmazták, azonban ez nem volt mindig feltétlenül megfelelő alternatíva, hiszen a növény a vérnyomás feltornázása miatt álmatlanságot idézhet elő, ezáltal bár valóban megakadályozta a gyermekeket a bevizeléstől, ellenben a nyugodt alvást is ellehetetlenítette.