A bojtorján egy hazánkban nagyon régóta ismert és használt gyógynövény, amelynek két rokonfaját is gyűjthetjük a hasonló hatás érdekében. Az egyik ilyen a kisbojtorján – kisebb virágzattal, üres levélnyéllel rendelkeznek –, valamint a pókhálós bojtorján, amelyet arról ismerünk fel, hogy virágzatán fehér szőr található. Mindegyik fajtát fellelhetjük utak mentén, erdők szélein.

A bojtorjánnak elsődlegesen húsos gyökereit gyűjtik be és használják fel. A gyűjtés általában tavasszal történik, amelyet követően mosás, majd felhasítás következik, és 50 Celsius foknál alacsonyabb hőmérsékleten a szárítás is végbemegy.

A bojtorjánt ebben a formájában már nagyon régóta használják a népi gyógyászatban, de a tudományos gyógyászat nem szentelt még neki túl nagy szerepet. Egyes összetevőit felhasználják diétákhoz, de főként vizelethajtókat készítenek belőle, valamint májbetegeknek szánt teakeverékeket.

A bojtorján kiválóan alkalmazható külsőleges használatra is. Ilyen esetekben a száraz gyökereket étolajba kell áztatni, és az így kapott tinktúra kiváló hatást gyakorol ekcémás bőrbetegségek esetében, de hajolajként is nagyszerű, ha annak egészségéről, vagy a fejbőr korpásodásáról van szó.

A bojtorján mindegyik fajából nagyszerű hajszesz is készíthető! Ehhez egy evőkanálnyi reszelt vagy aprított gyökeret használunk fel úgy, hogy egészségügyi szeszben áztatjuk egy teljes napig, majd leszűrjük, és a kapott készítményt fél liter szesszel hígítjuk fel.

Az ilyen hajszesz kitűnően alkalmazható a zsíros fejbőr kezelésére, de a hajhullást is mérsékli, illetve nem belsőleges probléma esetén teljesen meg is állítja.