A cseresznye, és annak fája a népi gyógyászatban évszázadok óta ismert és használatos gyógynövény, amit elsődlegesen gyümölcsként fogyasztunk. A cseresznye egy vadon is termő faféle, amelynek sok változata ismert, főként nemesített formájában.

Ha csak a gyógyászati szempontokat vesszük figyelembe, a legértékesebbnek a korai, úgynevezett fekete cseresznyét tekinthetjük, amelyek közül nálunk a legismertebb a besztercei cseresznye, esetleg a Biraggeau Dönissen.

A cseresznye legfőbb hatóanyagait a kocsányban, avagy a termésben őrzi, ahol rengeteg flavonoid található, amelyek mellett nagyon sok káliumsót is kimutattak belőle a tudósok. A procianidinek tekintetében a meggyben ugyan több alapanyag található, de csak néhány százalékpontos eltérést tapasztalhatunk, ami ráadásul a termés színével egyenesen arányos, tehát minél sötétebb és érett, annál több benne a hasznos anyag tartalom.

Noha a cseresznyének elsődlegesen a termését ismerik, illetve fogyasztják, rendkívül jó vizelethajtó tea készíthető szárából is. Ehhez nem kell mást tennünk, mint a cseresznye szárát egy liter vízben megfőzzük körülbelül 10 percig, majd kihűléskor leszűrjük, és a kapott forrázatot ugyanannyi vízzel felöntjük.

Ezt a készítményt a nap folyamán kell folyamatosan meginni, amivel fokozhatjuk a vesék működését és testünk vízkiválasztását. Kifejezetten hasznos vesekőképződésre hajlamos betegeknél. Ez a főzet kiválóan társítható mindemellett más vizelethajtó növényekkel is, mint amilyen a varjúmák. Önállóan javasolt még vesemedence-gyulladás, valamint húgyhólyaghurut esetében is

A gyümölcs sok flavonoidja miatt kiválóan befolyásolja a vér koleszterinszintjét, védi a verőerek falát, csökkenti a vérnyomást, valamint a hajszálerek fokozott törékenységét, illetve áteresztőképességét is.