A csipkebogyó hatalmas hagyományokra tekint vissza a tradicionális népi orvoslásban, hiszen már őseink is felismerték ennek az ízletes piros bogyónak a kiemelkedő immunerősítő hatását, aminek következtében érdemes alaposan raktározni belőle a leghidegebb téli hónapokra.

A csipkebogyó – más néven vadrózsa vagy japán rózsa – egy igazi vitaminbomba, amiben a közhiedelemmel ellentétben nem csak C-, hanem A-, B1-, B2- és még K-vitamin is található. A csipkebogyó képes erősíteni a vérerek falát, megszilárdítani a kötőszöveteket, magas antioxidáns tartalmából kifolyólag pedig fokozza a szervezet védekezőképességét és ellenállását is a betegségekkel, de főként a megfázással és a fertőzésekkel szemben.

A csipkebogyóról bebizonyosodott továbbá, hogy segít erősíteni a csontokat és a csontképző folyamatokat, miközben javítja a vér koleszterinszintjét, a vérnyomást és segíti az emésztést is. Mivel extrémen lúgos kémhatással rendelkezik, a csipkebogyó kiváló abban az esetben is, ha felborult a szervezet savbázis egyensúlya, tehát refluxosok is bátran fogyaszthatják.

A csipkebogyó felhasználási módja rendkívül változatos lehet, de így készülhet belőle szörp, bor, lekvár és egyéb italok is, amelyek mind-mind kimagasló C-vitamin tartalmúak. A legtöbben azonban mégis teaként fogyasztják, illetve ismerik a csipkebogyót, amit rengetegen rosszul készítenek el!

A bogyókat ugyanis tilos forró vízben áztatni, mert 50 Celsius fok felett a bennük rejlő C-vitamin eltűnik, így inkább csak általánosan meleg vízben áztassuk addig, amíg a víz át nem veszi pirosas barnás, enyhén bordós színét. A csipkebogyó teája azon túl, hogy kiváló a megfázás és a betegségek megelőzésére, már meglévő problémák esetén is táplálja az immunrendszert, ezáltal segíti a mielőbbi gyógyulást és regenerációt.