A fekete mustárt nem csak, hogy nagyon kevesen ismerik még a gyógynövényeket előszeretettel alkalmazók között is, hanem még kevesebben használják, holott hatása rendkívül gyors és intenzív abban az esetben, ha a megfelelő problémára alkalmazzuk.

A gyógyászatban főként a fekete mustár magvait szokás alkalmazni, amelyek rengeteg ként és nitrogéntartalmú glikozidot tartalmaznak, amelyből csípős és szúrós szagú illóanyag, a mustárolaj nyerhető, aminek felhasználása rendkívül nagy körültekintést igényel, ezáltal ügyelni kell arra, hogy nyálkahártyához közvetlenül soha ne érjen, mert maró hatása maradandó károsodást idézhet elő.

Nem véletlen, hogy a fekete mustárt leginkább külsőleg, és nem belsőleg alkalmazzák, aminek egyébiránt nagyobb hagyománya és kultúrája van, mint gondolnánk. Elég csak arra gondolni, hogy még néhány évvel ezelőtt is kapható volt az úgynevezett mustárpapír, ami hólyaghúzó hatása mellett képes volt fokozni az adott testfelület vérellátását is.

Éppen ebből a hatásból kifolyólag a fekete mustár használata rendkívül jótékony hatást gyakorol a főként reumás eredetű ízületi- és izomfájdalmak enyhítésében, így csökkenti, tompítja a fájdalmat, de ügyelni kell arra, hogy a külső borogatást legfeljebb 10 percig alkalmazzuk, mert a mustár akár szövetelhalást és égési sérülést is előidézhet.

A fekete mustár ezen felül reflexes úton is kifejtheti hatását – például a légzés- és keringési központ aktivitását is elérhetjük vele, amivel növelhető a vérnyomás, vagy ájulás esetén feléleszthető a beteg. Régen a mustármagos borogatást tüdő- és heveny mellhártyagyulladás esetén is alkalmazták – méghozzá komoly sikerrel.