A fekete nadálytó egy hazánkban már évszázadok óta ismert és előszeretettel alkalmazott gyógynövény, amely nyirkos helyeken, főként árkokban, folyók mentén és nedvesebb kaszálókon nagy mennyiségben előfordul, ibolyaszínű virágai pedig már messziről felismerhetők.

A növénynek elsődlegesen gyökereit gyűjtik be, és alkalmazásával a szövetek hámosítását, újraképződését, a sebek gyógyulását lehet rendkívüli mértékben elősegíteni. Ehhez borogatást kell, illetve lehet alkalmazni. A legjobb a friss gyökérből készült, de szárított növényből is nagyon hatásos borogatás készíthető, ilyen esetben a visszeres lábszár fekélyei is könnyebben gyógyíthatók.

A gyökérből készített pépes anyag kiválóan alkalmazható ficamok, zúzódások, visszérgyulladás, ínhüvelygyulladás, köszvényből fakadó ízületi gyulladás, valamint sérülésekből származó véraláfutások kezelésére.

Kiválóan alkalmazható – főként orbáncfűvel vegyítve – a körömágy gyulladása esetén, illetve a körmök gombás fertőzéseinél, de hatásosan alkalmazható a körömlemeznek a körömágyról való leválásakor is. Utóbbi esetekben a kakukkfű illóolajával kevert vizes készítmény még nagyobb hatást eredményezhet.

A fekete nadálytő egyik legfontosabb összetevője az allantoin, ami a modern kozmetikai krémek és egyéb kenőcsök egyik leggyakoribb alkotóeleme. Nagy mennyiségben mérgező, éppen ezért a növény belsőleges alkalmazása nem ajánlott, vagy csak fokozott elővigyázatossággal.

Hosszabb ideig történő belsőleges kezelésre nem alkalmas, de szeszes kivonatokban is kerülni kell alkalmazását, ilyenkor ugyanis a pirrolizidvin vázas alkaloidok túl nagy mennyiségben vonódnak ki a nadálytőből, ami mérgezést okoz.