A hamamelist, mint gyógynövényt hazánkban csak nagyon kevesen ismerik és még kevesebben alkalmazzák, aminek az elsőleges oka az, hogy egy az amerikai kontinensen őshonos, leginkább a mogyoróbokorra emlékeztető cserjéről van szó, amelyet felénk főként dísznövényként ismernek és alkalmaznak, holott gyógyhatása sem elhanyagolható.

A hamamelis csodálatos színekben pompázik egész évben, ősszel vöröses levelekkel rendelkezik, és ekkor, valamint télen hoz sárgás virágokat. Főként levelei rengeteg cserzőanyagot tartalmaznak, de nagyon sok flavonoid is található a növényben, főként miricetin, kvercetin, kempferol és glikoziad.

Kivonatait számtalan formában alkalmazzák, így nem csak helyileg, avagy külsőleg alkalmazható sikeresen, hanem belsőleg is abban az esetben, ha kínzó visszér-, esetleg aranyeres problémáink vannak.

A hamamelis kiválóan társítható más gyógynövényekkel, így például sorozatban gyártott gyógyhatású készítmények esetében nagyon sokszor alkalmazzák a vadgesztenye terméséből nyert kivonatokkal, mivel a gesztenyének egészen hasonló hatásai vannak, segíti megelőzni a visszeres problémákat, enyhíti a már meglévők fájdalmát, ezen túlmenően pedig óvja szív- és érrendszerünket is.

A hamamelis esetében a cserje kérgét is fel szokták használni, nem csak leveleit, ami szintén alkalmas a fenti bajok enyhítésére, de hasmenéses állapotok kezelésére is tökéletes alternatíva. Előállítható belőle vízgőz segítségével egy speciális párlat és kivonat, amelyeket előszeretettel használnak bőrápoló szerekben is, hiszen nagyszerű fertőtlenítő hatással rendelkeznek. Az ilyen alapanyagokat általában friss, még leveles ágakból és hajtásokból nyerik, és a kész kivonatot 15 százalékos etilalkoholba téve tartósítják.