A magyarok egyik legősibb és legszélesebb körben ismert gyógynövénye minden kétséget kizáróan a hárs. Három vadon termő fajtájának is kimagasló gyógyászati jelentősége van, így a kislevelű-, a nagylevelű- és az ezüsthárs szedhető ebből a célból.

Mindegyik hárs júniusban, legkésőbb júliusban virágzik, amit a murvalevelekkel együtt, de azok nélkül is gyűjtenek és árnyékban szárítanak. Rengeteg nyálkaanyag mellett rengeteg hasznos anyagot tartalmaz, amelyeket a tudományos gyógyászat is használ.

Természetesen forrázat alakjában, gyakorlatilag teaként, mézzel ízesítve alkalmazzuk, és izzasztó tulajdonságaiból kifolyólag meghűlés- és lázas állapotok esetén kiemelkedő hatást érhetünk el vele a tünetek enyhítésének tekintetében.

A hárs nagyszerűen elegyíthető bodzával, amivel alaposan megnövelhetjük a szervezet immunrendszerének védekezőképességét, így influenza esetén kiváló eredményeket érhetünk el vele a folyadékpótlás kapcsán is.

A hársfa virágzatából készült tea nyugtató hatással is bír, és pusztán élvezeti célból – mivel igencsak jó íze van – kevés mennyiségben akár korlátlan ideig is fogyaszthatjuk. Nagyobb mennyiségben ideális még továbbá idült vesemedence-gyulladás kezelésére, de cukor nélkül a húgyhólyaggyulladástól szenvedők számára is enyhülést hoz már néhány nap után.

A hársfa virágzatából készíthetünk jótékony hatású hársfavizet is etilalkohol hozzáadásával. Ezt légcsőhurut vagy meghűlések esetén hígított formában adagolhatjuk, és kiválóan képes felszakítani a lerakódott nyákot, valamint enyhíteni a köhögést. Fatestéből kiváló orvosi szén készíthető, amely vastagbélhurut, bélfertőzések és kisebb mérgezések esetén ideális alternatíva.