Indra a hindu tanítások szerint a mennydörgés, a villámlás, és mindenekelőtt a harc istene. Indrát a legtöbbször a Rigvéda legfőbb istenségeként tartják számon, csodatévő tetteiről és legendás átváltozásairól pedig himnuszok tucatjai zengnek. Indrát általában hatalmas, erős, izmos és harcias alakként festették meg, de gyakran öntötték szoborba is, amikor vörösre vagy aranyszínűre festették.

Általában villámjogarral ábrázolták, ami nem csak a harcban nyújt számára segítséget, hanem abban is, hogy feltámassza vele a harcban elesetteket. Sok helyen tisztelik az eső isteneként is, ezáltal a természet teremtőjeként és feltámasztójaként is utalnak rá. Indrát gyakran ábrázolják hátas állatán, egy Avitra névre hallgató elefánton. Lakhelyeként a Méru-hegyet jelölték meg, ahol Indra, mint az istenek királya uralkodik.

A hindu tanítás szerint Indra az ég és a föld gyermekeként maga választotta ketté őket, amiért a démonok – avagy szanszkrit nyelven ráksaszák – legfőbb ellenségévé vált. Az istenek fővezéreként óriási erővel rendelkezik, amit a szómából, egy isteni italból nyer, amelyet elfogyasztva olyan nagyra nő, hogy képes elhomályosítani ezáltal az eget és a földet egyaránt.

Egyik legismertebb mítosza szerint miután legyőzte Vritra kígyódémont, az óriási csata következtében megszűnt a káosz, ezáltal megnyíltak a vizek – köznyelven megjelentek a tengerek és a földrészek –, a nap megerősödött és megjelent a Földön az élet. Egy másik mítosz alapján Indra volt az, aki egy barlangból kiszabadította az istenek ellopott teheneit, aminek köszönhetően megjelent a fény is a földön. Ebből a tettből kifolyólag a hinduk a szarvasmarhák védőszentjeként is gondolnak Indrára.

A Rigvédában tettei ellenére is egyre inkább csökkent Indra központi szerepe, miközben a hinduizmus fejlődése során Visnu és Siva felemelkedett és sokkal meghatározóbb istenségekké vált. A legenda szerint Krisna, avagy Visnu egyik megtestesülése Indra helyett arra biztatta a marhapásztorokat, hogy a Govardhana hegyet kezdjék el imádni, hiszen abból származik állataik tápláléka is.

Mikor Indra ezt megtudta, olyannyira feldühödött, hogy soha nem látott vihart küldött az emberiségre, akik az eső elől képtelenek voltak elmenekülni, így mind meghaltak volna, ha Krisna a kisujjával nem emeli fel a hegyet, és nem nyújt menedéket a pásztorok számára az özönvíz elől. Ekkor történt, hogy Indra behódolt Krisnának.