Kereki története

Kereki a Balaton partjától 7 kilométerre, Siófoktól pedig alig 17 kilométerre fekszik a Kőröshegy-Pusztaszemesi völgyben, így ideális úti cél azok számára, akik a siófoki programok mellett igazi falusi környezetben és zöldövezetben szeretnék eltölteni nyaralásuk néhány óráját vagy akár napját.

Kereki nevének eredete a középkorba vezethető vissza, amikor a „kerek” szó a kerek erdőt jelölhette, de mások szerint az idők folyamán elpusztult helyi kerek templomból eredeztethető. A falut először 1193-ban említik még Quereki néven egy III. Béla által a székesfehérvári lovagoknak adott adománylevélben, de Kerekiként 1229-ben jegyezték fel először a fehérvári káptalan birtokai között.

A falunak az 1300-as években már saját plébániája és temploma is lehetett, amit később leromboltak. A későbbi feltárás során csontokat, olvasószemeket és még egy kettős rézkeresztet is találtak.

A 17. század elején a falu szinte teljesen elpusztult, a török fosztogatása és romboló tevékenysége így a környék falvaihoz hasonlóan Kerekit is elérte. Az évszázadok során a település számtalanszor gazdát cserélt, így rengeteg nemesi család birtokában állt, a legutolsó a Satzger család volt, akiknek még a 20. század elején is hatalmas birtokuk volt a környéken.

Kereki egyik legnagyobb látnivalója a Katonavárként vagy Kupavárként ismert várrom, amelyet Fejérkő várával is azonosítanak, alaposan feltárása és rekonstrukciója azonban eddig még nem történt meg, de vélhetően a török ellen építhették fel egykoron. A kistelepülésen 1910-ben még közel 500-an laktak, 99 százalékban magyarok, többségében római katolikusok, de a településen reformátusok és evangélikusok is megtalálhatók voltak.