A teázás története

A teázás történetéről rengeteg különféle legenda maradt fel az utókor számára, de a hivatalosan elfogadott álláspont szerint a teát eredetileg orvosságként, gyógynövényként használták, és úgy vált mindennapjaink részévé.

Az egyik monda szerint a teáz maga Buddha fedezte fel, aki egy szép napon egy kertben meditálva arra lett figyelmes, hogy vízzel teli csészéjébe egy tealevél hullott. Egy másik forrás Bodhidarmához köti a tea felfedezését, aki mikor lemetszette szemhájait azért, hogy ne aludhasson el meditáció közben, kipattantak az első tearügyek is a földből, méghozzá pontosan ott, ahová szemhéjait eldobta.

Egy harmadik történet szerint Sen Nung – valóban élt – kínai császár időszámításunk előtt mintegy 2737-ben fedezte fel a teát, amikor forró ivóvízébe egy utazása során véletlenül egy teacserje levelei hullottak, és a végeredmény egy illatos, ízletes, sárgás-barna folyadék lett, amit a császár megízlelt, és azonnal érezte, illetve meg is kedvelte frissítő hatását.

Az európai történelemben 879-ből származik az első utalás a teára, méghozzá egy arab utazó által, aki kiemelte, hogy akkor Kantonban a só mellett már a tea tekinthető a legmegbízhatóbb és legnagyobb bevételi forrást, tehát vélhetően már 800 előtt is lehetett kapni teát a kontinensen, amelyeket Kínából és Japánból importáltak, de fogyasztása még nem volt jellemző.

Szélesebb körben azonban csak a 14. században terjedt el a teafogyasztás Európában, miután holland utazók teacserjével tértek haza, és elterjesztették, hogy ebből a növényből ízletes és üdítő ital főzhető. Ez azért volt nagy változás, mert korábban csak egyfajta szárított fűként tekintettek rá.

A portugál felfedezők is elsőként kóstolhattak európaiként valódi teát, akik Japánba eljutva az 1500-as évek környékén megismerkedhettek a japán teakészítés hagyományaival. Az első hivatalos teaszállítmányról már pontos feljegyzések vannak, ez 1610-ben érkezett meg Európába, méghozzá a Holland Kelet-India Társaság hajóin, akik hosszú évtizedeken keresztül monopol helyzetben árasztották el a friss teát a kontinensen, ami először a hollandok körében terjedt el nagy mértékben.

Feljegyzésre kerültek olyan esetek is, amelyek alapján – a teázás hagyományát nem ismerve – a tealevelet gyakran kenyérrel ették az emberek, mert nem tudták, hogy miként kell elkészíteni. Az 1600-as években azonban az újságokban írott cikkek és a kávéházakban való megjelenést követően a teázás hagyománya Európában is elterjedt.