Az erdei fenyőre a legtöbben vélhetően inkább tűzifaként, és nem gyógynövényként tekintenek, márpedig számtalan hasznos anyag kinyerhető belőle, főként a törzsében tárolt gyantából, illetve fiatal hajtásaiból.

Az erdei fenyő gyantáját a szaknyelv hivatalosan fenyőbalzsamnak nevező, amelyet illóolajra és száraz maradékra lehet bontani, és mindet felhasználnak valamire, ezáltal illatósítóként, gyógyszerként, de a ragadós anyagot öntapadós kötszerekhez is alkalmazzák.

A gyógyszeriparban elsőként reumás betegek kenőcseinél alkalmazták a fenyőfa egyes összetevőit, de a népi gyógyászatban szerzett tapasztalatok alapján hamar felismerték a hörgőkre gyakorolt hatását is.

Érdekesség, hogy a fenyő gyantáját már ősidők óta alkalmazták kötszerek rögzítésére, ami mindmáig bevett módszer – természetesen már csak közvetett formában, rengeteg munkafolyamatot követően.

A fenyő fiatal hajtásából, avagy a fenyőrügyekből a népi gyógyászat már évszázadok óta kiváló köptető szirupot készít. Ehhez 5 centiméternél rövidebb friss fenyőrügyeket kell gyűjteni, majd azokat egyszerűen cukorral összekeverve kitenni a tűző Napra.

Miután levet engedett, a szirupot leszűrve teában elkeverve a leghatásosabb köptetőt kapjuk, amelynek hatását egyetlen szintetikus gyógyszer sem tudta még felülmúlni. Hörghurutban és légcsőhurutban, valamint felső-légúti fertőzésben szenvedők számára kiváló gyógyír lehet akár nehézlégzés, vagy nehezen felszakadó váladék esetén is.

Az erdei fenyő alkalmazható gyógyfürdőként és kenőcsként is reumás bántalmak, valamint bőrbetegségek esetén, így pikkelysömör, faggyúmirigy-problémák vagy bőrzsírosodás kezelésére is kiváló a friss hajtásokból készített gyógyvíz vagy kenőcs.