A borókabogyót csak nagyon kevesen ismerik, de még kevesebben alkalmazzák rendszeresen gyógyításra, sokkal inkább fűszerként, illetve a belőle készült italként ismerik, márpedig bármennyire is hihetetlen, rengeteg jótékony hatással is rendelkezik.

A boróka a ciprusfélék családjába tartozó cserje, ami hazánkban főként a homokbuckás területeken érzi jól magát, de a Bükkben és a Mátrában is megtalálhatjuk. Érdekessége, hogy termése, avagy a tobozbogyó két évig fejlődik, és a második évben, a nyár végén érik be igazán. A boróka az angolok által gyártott és kedvelt gin, valamint a borovicska alapanyaga.

Érdekesség, hogy a középkorban a borókának még nem termését alkalmazták gyógyításra, hanem az ágait, mégpedig úgy, hogy elégették őket, ettől ugyanis azt remélték, hogy védelmet nyújt olyan betegségek ellen, mint a pestis vagy a lepra.

Természetesen ez inkább volt hiedelem, mint tényleges gyógyerő, aminek felfedezésére elég sokat kellett várni, történetesen a 18. századig, amikor a herbalisták vízelethajtásra, a havi vérzés gyorsítására, sőt mi több, a szülés biztonságának fokozására alkalmazták tea formájában.

Utóbbit egyébiránt a jelenlegi ismeretek alapján az indiánok fedezték fel először, akik már évszázadok óta nőgyógyászati panaszaikat gyógyították borókával.

A boróka bogyóját ma tea formájában vizelet- és szélhajtásra ajánlják, de kiváló étvágyjavító, emésztést serkentő, hovatovább vese- és epekőoldó is egyben. Bizonyított, hogy a termés sok fehérjét, valamint pektint tartalmaz, és gyógyhatását nem csak teaként, hanem lekvárként is képes kifejteni.

A háztartások többségében azonban ma is inkább még csak fűszerként van jelen, így húsok pácolására, halételek, valamint főzelékek ízesítésére használják.