Agni a hinduizmusban a tűz istene, aki számtalan szerepkört betölt, hiszen azon túl, hogy az áldozati tűz istene, ezen felül még a teremtés pásztora is egyben, de az égi istenek papjaként is szokták emlegetni. Agni annyira meghatározó a hinduizmusban, hogy a Rigvéda himnuszainak egyötöde az ő dicséretéről szól, s a legelső himnusz is az ő nevével kezdődik. A szanszkrit eredetű agni szó egyébiránt tüzet jelent, de az arany, az epe és a gyomornedv szinonimájaként is ismert.

Agni istenséget általában két arccal és három lábbal ábrázolják, méghozzá kettő vagy hét karral. Jellemző, hogy egy fekete koson lovagol, és egyik szájából három, másikból pedig négy nyelv nyúlik ki. Amennyiben hét karral ábrázolják, azt azért teszik, mert ezáltal eléri mind a hét világot, három lába pedig az ősi emberi létben fontos háromféle tüzet jelképezi, vagy a házasság, az áldozat és a halotti máglyák tüzét. Jellemző ábrázolása még, amikor Agni tárgyakat tart a kezében, így poharat, kanalat, lándzsát, legyezőt, valamint olyan eszközöket, amelyeket áldozatok során használtak.

Gyakran rajzolták szájából előtörő lángnyelvekkel, valamint fekete kocsival is, amit fekete farkú, de vörös színű lovak húztak.

Agni kultuszának történetét J.P. Mallory fedezte fel, aki úgy tartja, hogy az indoeurópai őshaza időszámításunk előtt 4500 körül a Pontosz és a Kaszpi-tenger környékén lehetett. Az akkori hindu vallásban a szabad ég alatt végre hajtott áldozatok mellett óriási szerep jutott az ég, a nap és a szél istene mellett a tűz istenének is.

Egyes feltételezések szerint az indoiráni népek időszámításunk előtt a második évezredben kelet felé kezdtek el vándorolni, de annyira tisztelték a tüzet, hogy sosem hagyták kialudni, és egy vastag agyagedényben szállították magukkal, érdekesség pedig, hogy már ők sem csak főzéshez, hanem áldozatokhoz és igazságszolgáltatási célokra is használták.

Utóbbi esetben a bűnnel vádolt embernek tűzfalak között kellett átsétálnia, vagy forró parazsat, esetenként olvasztott fémet öntöttek a mellkasára, mert a hinduk úgy vélték, a tűz elpusztítja a bűnösöket, az igaz embereket pedig megoltalmazza.

Az úgynevezett déli-árják esetében Agni ennél sokkal fontosabb tisztséget töltött be, egyfajta főistenként tekintettek rá. A tűz istene a védikus korban volt a legnépszerűbb, ekkor vált a tűzáldozat központi istenségévé is, aki segít az áldozatoknak eljutni a másvilágra.