Az első európai herbalisták igazi csodaszerként tekintettek a macskagyökérre, ami talán a világ egyik legbüdösebb gyógynövényeként jellemezhető, ellenben nagyon sok bajra jelent orvosságot, hovatovább kitűnő természetes nyugtató is.

A macskagyökeret bizonyítottan már az ókorban is ismerték elsődlegesen az emésztés serkentőjeként, vizelethajtóként, fájdalomcsillapítóként, de alkalmazták mérgezések esetén is.

Már a 18. században felismerték azonban, hogy a macskagyökér fogyasztását követően az ember rendkívül ellazul, tehát nyugtató hatása van, ebből kifolyólag már akkor használták menstruációs panaszok és hisztéria kezelésére is.

A 19. században már minden enyhe görcsre alkalmazták, és az epilepszia esetén is ezt adták a betegnek.

A macskagyökeret sikeresen alkalmazzák álmatlanság ellen is, pláne abban az esetben, ha a probléma hátterében idegi alapú kimerültség, esetleg szellemi túlterheltség áll. Ilyenkor a macskagyökér kellemesen ellazít, és lehetővé teszi a nyugtató alvást. A belőle készült tea tökéletes erre a célra, de ezzel lehet elérni a vizelethajtó és izzasztó hatást is.

Bizonyított, hogy a macskagyökér összetevői szívnyugtató hatással rendelkeznek, így a szív idegi alapú zavaraira kiválóan alkalmazható, mint ahogyan fejfájás, gyomorgörcs és gyomorbajok esetén is. Egyre inkább kezdik felismerni a növénynek a változókorban elért hatásait is, hiszen az akkor fellépő idegi problémák többségére szintén nagyszerű gyógyír.

A macskagyökér érdekessége, hogy nem tompítja el az ember agyát, mint a szintetikus nyugtatók többsége, hanem éppen ellenkezőleg, képes fokozni a koncentrálóképességet.

Fontos azonban, hogy a macskagyökért csak kúraszerűen, időszakosan szabad használni, mert hosszabb távon ellenkező hatást fejt ki, így ronthatja az emésztést és fejfájást idézhet elő.