A tárnicsfélék faja Afrikát és a forróbb vidékeket leszámítva az egész Földön megél. Csak a Kárpát-medence területén több mint 300 fajuk található meg, és főként a közönséges tárnicsot, avagy köznapi nevén a keserűgyökeret – esetleg kígyófüvet –, számtalan betegség ellen felhasználhatjuk.

A tárnicsot már több mint 3 ezer évvel ezelőtt is használták arra, hogy keserű készítményeket alkothassanak belőle elsődlegesen gyomorbántalmak ellen, de nem csak emésztési rendellenességekre alkalmazták, hanem májbetegségek ellen, sőt mi több, seblemosóként is.

Egyik fénykorát a 19. századi Amerikában élte, ahol erősítőszerként, étvágyfokozóként alkalmazták, de rájöttek, hogy nagyobb mennyiségben enyhén mérgező hatású.

A tárnics nem csak gyógynövényként, hanem az alkoholos italok egyik fő összetevőjeként is ismert volt, ezáltal például a gyomorkeserűk fő összetevője volt, de vermutokhoz és likőrökhöz egyaránt alkalmazták. Több országban is, mielőtt a komló elterjedt volna a sör alapanyagaként, a tárnics gyökerét használták fel sörfőzéshez.

A tárnicsnak főként szárított gyökerei és gyöktörzse adják gyógyító hatását – ezért is nevezik keserűgyökérnek –, amelyben rengeteg antioxidáns, alkalodiák, glikozidák, pektin és enzimek is megtalálhatók.

Olyan kémiai összetevők találhatók meg benne, amelyek képesek serkenteni a gyomorsav kiválasztódását, ezáltal az emésztés serkentését. A kínai orvostudomány a tárnics gyökerét ízületi gyulladások ellen is alkalmazzák, amit több kutatás is bizonyított a múltban, hiszen a tárnicsgyökér ismert gyulladáscsökkentő hatásáról is.

A tárnicsnak főként a főzetét és a tinktúráját alkalmazzák gyógyításra, a főzetet azonban csak egészséges felnőttek fogyaszthatják, gyermekeknek nem ajánlott tárnicsot adni.